A balkáni darázsfészek – Ugye nem akarunk beszállni?

Pénteken volt a nyolcvannegyedik évfordulója, hogy a Horvátország kiválása után államjogilag megszűnt Jugoszlávia maradéka ellen a magyar honvédség támadást indított, hogy birtokba vegye a trianoni szerződésben elvesztett területeket, amely végül a Tisza keleti partja: a bánsági rész és három muravidéki falu kivételével pár nap alatt sikerült is. Ha ennyire messze nem is, mostanában ismét mintha érdeklődést mutatna a magyar politika a Balkán irányába, katonai-rendészeti vonalon is.

Nyilván sokakat meglepett Orbán videóüzenete, amelyet Vucsics szerb elnök híveinek küldött. A ti harcotok a mi harcunk – üzente, és ha a hazai ellenzéknek lenne olyan lejárató médiahengere, mint neki, mást se hallanánk, mint hogy háborúba vinné a magyar fiatalokat Szerbiában. Ez azért így nyilván túlzás, de az utóbbi idők fejleményeit áttekintve érdemes egy pillantást vetni errefelé is.

A fenti térkép a 2008-as nevezéktan szerinti. Mielőtt bármibe belemegyünk: Szerbián, Bosznia-Hercegovinán és Koszovón kívül mindenki NATO-tag (az EU-nak viszont sem Albánia, sem Észak-Macedónia, sem Montenegró nem tagja). Nevezhetjük ezt a „volt jugoszláv térségnek” is, de ebből Szlovéniának egyértelműen, Horvátországnak pedig túlnyomó részt sikerült „kiiratkoznia” és egyértelműen a nyugati irányzatba állnia. A maradék volt jugoszláv térségnek meghatározó hatalma Szerbia. Bosznia-Hercegovina maga is kétfelé osztott államjogilag, a „Szerb Köztársaság” egyértelműen szerb, és nyilvánvalóan Belgrád felé gravitál. Szerbia máig sem fogadja el a 90%-ban albánok lakta Koszovó kiválását, ráadásul a szerb-albán etnikai határ nem követi Koszovó határát. A tartomány északi részét, kb. az Ibar folyótól északra szerbek lakják, míg Szerbia legdélebbi csücskében, a Presevo-völgyben albánok laknak. Nyelvileg Montenegró is szerb, és Észak-Macedónia is érdekes keverékét adja a szerbnek és a bolgárnak. Kis adalék még a vallási megosztottság. Albánia és Koszovó nagyobb részt muzulmán, ahogy Bosznia bosnyák (tehát sem szerb, sem horvát) része is, sőt Szerbiában is élnek félholdasok, az említett Presevo-völgyön kívül Novi Pazar környékén is. Boszniától és Szerbiától északra mindenki nyugati keresztény, délre és keletre mindenki ortodox keresztény, mármint aki nem muzulmán.

Jó nagy katyvasz, ugye? Mindig is az volt, mármint az itt 400 éves török megszállás óta biztos. A térképen pirossal emeltem ki a „szerb szférát”, tehát Szerbiát, a boszniai „Szerb Köztársaságot” és Koszóvó szerbek lakta északi részét, ahol de facto szerb igazgatás van. Ezekkel tud Vucsics kavarni, alapvetően a saját hatalmának megtartására – és ezekre van rajta keresztül ráhatása Putyinnak, aki Vucsics egyik, ha nem legfőbb támogatója. Ebben sincs semmi meglepő, az ortodox Szerbiának mindig is Oroszország volt a legfontosabb támogatója (emlékezzünk az első világháború kirobbanására). Vucsics nyilván hatalmon kíván maradni, Putyinnak viszont lehetnek ezen túlmenő érdekei is: pl. hogy kavarja meg a sz/rt Európa alsó része-közepén is. Van mit: a fent leírt határok és entitások egy része mind 2-3 évtizede akut háborúkat lezáró „csak a jövő évig éljen túl” rögtönzött megoldások, Bosznia belső felosztásától Koszovó igazgatásáig. Bőven bele lehet kavarni, ha valaki nagyon akar.

És akkor most jönnek a hírek.

SZERBIA: tavaly november, a frissen felújított újvidéki állomás omlása, a sok halott és sérült nyomán országos tüntetéshullám indult és tart máig is (erről mi is rendszeresen tudósítunk Tivadar barátunk tollából). A legutóbbi, március 15-i körben Belgrádban alsó hangon 300 ezer, többek szerint félmillió tüntető ment utcára. A dolog, bár néhány, elég korlátozott követelés köré szerveződik, egyértelműen Vucsics hatalma ellen irányul.

BOSZNIA: a két entitásból, a bosnyák-horvát „Bosznia-Hercegovina Föderációból” és a „Szerb Köztársaságból” álló államalakulat bosnyák vezetése alkotmánysértő tevékenység miatt letartóztatási keresetet adott ki Milorad Dodik, a Szerb Köztársaság vezetője ellen. Ennek híre már hónapok óta terjedt, a hivatalos indítvány március 12-i, a végrehajtás azonban elnapolták.

BUDAPEST. 2025. február 17-én Vucsics elnök Orbánnál járt egy kitüntetési ceremónián. Orbán ugyanekkor fogadta a szintén Budapesten tartózkodó Dodikot is.

BANJA LUKA (Boszniai Szerb Köztársaság). Február 24-25-én, a Dodikról készülő, és 26-ára várt szarajevói alkotmánybírósági döntés előtt magyar TEK-rendfenntartók érkeztek, névleg gyakorlatra, de később kiderült, hogy esetleg Dodik Magyarországra mentésének céljával (ilyesmit Orbán kormányzata nem először csinált volna). A műveletetről a Trump-féle amerikai kormányzat is hírt szerzett, azt helytelenítette és megosztotta a szövetséges Horvátországgal is.

TIRANA. 2025. március 18-án Horvátország, Albánia és Koszovó vezetői védelmi együttműködési egyezményt kötöttek. Nem nehéz kitalálni, hogy kb. Szerbiával és a boszniai szerbekkel lehet bajuk. A horvátok és az albánok NATO-tagok, Koszovó persze nem.

MOSZKVA. 2025. március 26-án Szíjjártó Péter külügyminiszter ismét, a háború kitörése után immár tizenharmadik alkalommal tárgyalt orosz kollégájával és barátjával, Szergej Lavrovval.

BELGRÁD. Április elsején, minden tréfát mellőzve találkozott Szalay-Bobrovniczky Kristóf Vucsiccsal, és a katonai kiképzést és bizonyos műveleteket koordináló megállapodást kötöttek. „a két félnek lehetősége van arra, hogy nagyon közeli stratégiai kapcsolatot építsen ki egymással, és tovább mélyítse ezt az együttműködést, amely közelebb visz egy magyar–szerb katonai szövetséghez” – nyilatkozta a szerb elnök a közös sajtótájékoztatón.

BELGRÁD, 2025. április 12. Nemcsak Budapesten tartott a kormánypárt „utcai erődemonstrációs kísérletet”, de Vucsics hívei is szerveztek egy felvonulást a fővárosban. A Millenáris-beli fiaskónál azért többen voltak, de belgrádi mércével és a rendszerellenes tüntetéssorozat méretét tekintve ez is méretes kudarc volt, pedig az elnök is fellépett.

ORBÁN MINAPI, „A TI HARCOTOK A MI HARCUNK IS” VIDEÓÜZENETÉT ÉRDEMES EBBE A KONTEXTUSBA HELYEZNI. Nem véletlen, hogy a szerbiai magyarság fészbúkos reakciói finoman szólva is lesújtóak ezzel kapcsolatban a magyar miniszterelnök irányába.

Értelmezhető-e úgy az április 1-i magyar-szerb megállapodás, hogy a tüntetések kezelhetetlenné válása esetén, esetleg bármelyik kormány esetleges bukásának megakadályozására a másik fél rendfenntartói beavatkozhatnak? A széles körben felmerülő kérdésre azonban a válasz, szerintem biztosan nemleges, legalábbis nehezen lehetne kivitelezni. A TEK-et leszámítva a magyar rendőrség és a hadsereg ehhez egyszerűen „nincs elegen”, hogy az egyéb alkotmányossági problémákat ne is soroljam. Hazánk orbánpárti szerb inváziója is eléggé mese-kategória egy esetleges narancsbukta esetén. Ráadásul Orbán megkapta az üzenetet Donald Trumptól, hogy maradjon ki ebből. Nyilván érdekes „interkonnektivitási” kérdés, hogy mit csinál, ha Donald és Vlagyimir, a két fő barát mást kér. Talán elmegy Erdoganhoz, a térségben igen tapasztalt és a muzulmán népesség miatt kissé érintett Törökország vezetőjéhez tanácsot kérni.

És most pont nála van.