Most, amikor a Duna vízgyűjtőjén évtizedek óta (de 2002 óta biztosan) a legnagyobb csapadékhozam és heti csapadékösszeg néz ki, érdemes legalább két klasszik komment-típust előre megválaszolni. Az egyik, hogy „tartsuk vissza ezt a vizet mind”, a másik meg a „mit rinyáltok szárazságról, nincs itt semmi látnivaló”. Előrebocsátom, ha eddig ez nem lenne nyilvánvaló: az említett extrém csapadékvíz 95%-ban erre folyik, ez egy héten belül meg fog jelenni a Duna budapesti szelvényén. Csehország északi része szerencsére az Elbát, Lengyelország érintett vidéke a Visztulát fogja megtolni, és a dunai vízgyűjtő alpi részéből is jut a Murába, Drávába, ami az érintett folyókat igen, de a Duna hazai szakaszát nem érinti. Abban is reménykedhetünk, hogy a brutál csapadék minél nagyobb része hó formájában jön le az Alpok magasabb részein, és az idő, amíg elolvad, meg abban is, hogy a következő ciklon nem éri utol a mostanit.
„TARTSUK VISSZA EZT A VIZET MIND”
A vízvisszatartás koncepciójával alapvetően egyetértek és nagyon támogatom is, de a nagyságrendekkel legyünk azért tisztában. Az áradó Duna (de amikor olyan 2006-os módon tele van, akkor a Tisza is), AZ BAROMI SOK VÍZ. A Duna Pestnél átlagosan 1800, a Tisza Szolnoknál 400-500, Szegednél a Körösökkel, Marossal olyan 800 köbméter másodpercenként. A köbméter az egy tonna víz, kicsit kevesebb, mint tíz fürdőkád. A csúcs árvízi hozam a Dunán Pestnél kicsit 10000 köbméter/másodperc alatt van (és csak remélni tudom, hogy most sem lesz több), a Tiszán olyan 3500 körül. A tízezer, az nagyon sok. Ha csontra szárítom a Balatont és ennyit vezetek bele, az kb. két nap alatt telik meg. Ennyi tározó a világon nincs.
Miért ne lehetne, teszik fel a „vízvisszatartók” a kérdést, és a gondolat nem is rossz. A fő kérdés azonban az kell legyen, hogy Magyarország legnagyobb tározójába: a talajba hogy tudok ebből, vagy akár a normál hozamból talajvízpótlásra minél többet bevinni. A Duna-Tisza közi Homokhátság elsivatagosodásának megállítására a Duna normál hozamának egy százaléka is elégnek tűnik (a mostani semminél biztos jobb lenne), ha nekiállnánk felemelni oda, a Duna szintjéhez képest tíz emeletnyit (mondjuk az akkor termelt napenergiával, amikor épp az árampiacon a kutyának se kell). Ez egy nagyon releváns kérdés – de az összes Duna-völgyi vízpótlás és vízvisszatartás nem kérne mondjuk másodpercenként 30 köbméternél többet (Paks-1 átfolyó hűtése 105, a tervezett Paks-2 132 köbméter másodpercenként). EZT OLDJUK MEG, NE AKARJUK A LEHETETLENT. És aztán a tiszai alföldet is.
„MIT RINYÁLTOK SZÁRAZSÁGRÓL? – NINCS ITT SEMMI LÁTNIVALÓ”
Brutál aszályra brutál eső (a Dunántúl is kap valami halvány ízelítőt az alpi özönvízből), látjátok, „Természet anyánk és Föld apánk megoldja ezt is”. Amit vegyünk észre, és amit a klímamodellek is mondanak: a csapadék összege adott helyen nem változik sokat (ööö, valamennyit igen: az Alföldön van csökkenés, de pl. a Szaharában meg növekedés várható), ami a gond, az a CSAPADÉK ELOSZLÁSÁNAK SZÉLSŐSÉGESSÉ VÁLÁSA. Budapesten évente olyan 500-600 milliméter csapadék esik. Egy év alatt Természet anyánk kilocsol a pesti flaszter (háztetők, parkok) minden négyzetméterére 5-600 liter vizet. Hogy csinálja? Szépen elosztva, ahogy megszoktuk (júniusban, Medárdkor sokat, ősszel még valamennyit, egyébként meg ahogy sikerül), vagy most kapunk 3 nap alatt 150 litert és még kétszer ilyent, a maradék 150-et meg ossza be az év többi 350 napja? Ez a baj, és ez egyszerre kihívás az árvízvédelemnek (meg Pesten a csapadékot levezető csatornahálózatnak) és a szárazsággal küzdő növényzetnek is. Föld apánk persze megoldja ezt is, de őt kevéssé érdekli, hogy kiszárad a Homokhátság, vagy hogy ott van Bécs a lefolyó csapadékvíz útjában.
A két fenti gondolatmenet eredője az, hogy IGENIS GONDOLKODNI KELL VÍZVISSZATARTÁSBAN, a helyi, csapadékvíz szinttől a „folyókból a távoli, természetes víztartókba” jellegű talajvízpótlásig. De nem, az árvizek minden cseppjét nem lehet megtartani. Ami most jön a Dunán, annak a túlnyomó részét mielőbb le kell engedni, és ez 10 év múlva is így lesz. A megtartható kevés is megfordíthatja a térség szárazodását. De a megtartható kevés is jóval több, mint amennyit most megtartunk.