Poloskák: terv és utóélet, avagy fortélyos félelem igazgat

Március 15-én, aki figyelemmel kísérte a budapesti eseményeket, két dolog történt:

1. A Tisza rommá verte a fideszt a felvonulói létszámokban – mostanra becsülhető az 5-6-szoros tömeg, amely nem szervezett, hanem önszervezett volt, és amelynek hangulata is összehasonlíthatatlanul jobb és intenzívebb volt, és ahol érdekes választási programelemek hangzottak el.

2. A miniszterelnök száját egy erősen kusza, de szokásos beszéd végén elhagyta egy félmondat: „átteleltek a poloskák”, amelyet egy fenyegetőző bekezdés követett, homlokukon a skarlát betű, ismerjük őket, túl régóta vannak itt.

Ez utóbbiról beszélek most, remélem, utoljára. Ez ugyanis elkezdett önálló életet élni, a „régi ellenzéki” ismerőseim körében DK-tól Momentumig jön le az „ezek fasiszták” elemzésektől és ítélettől (nehéz vitatkozni vele) s „je suis áttelelt poloska” profilképekig minden. Meg persze hozzá az orbánképosztás is. A tiszás ismerőseimtől meg a délutáni tömeg képei, videói újra és újra. Talán nem kell mondanom, hogy az utóbbi mennyivel hatékonyabb a rendszerváltás irányába.

Nekem a Kontroll stúdiójában volt szerencsém Para-Kovács Imrével együtt élőben kommentálni a miniszterelnöki beszédet, tehát nagyon intenzíven figyeltük, hogy mit és hogyan mond. Ez a mondat egy, két mondat közt odavetett, kikacsintós, mintha nem is a szövegből olvasott (ó dehogynem) lett volna, és elsőre arra gondoltam, hogy ezzel Magyar Péternek akar odaszúrni (a fideszes kommunikációban Poloska Peti vagy Brüsszel Péter módon emlegetik), és a tömeg is ekként reagált.

Aztán este, megint a Kontrollban Gulyás(ágyú) Balázsnak vetettem fel ezt, ő pedig (most lopom az ötletét) határozottan más véleményen volt. Megtervezett (persze, nyilván), és azzal a céllal, hogy erről szóljon a médiában március 15, és ne arról, hogy mennyire leszerepelt a mozgósítási versenyben, amiről már előre tudta, hogy így lesz. Aztán amikor egy kereskedelmi zenés csatorna esti híreiben a fenti teljes bekezdést idézték szóról szóra, a végére odatéve, hogy „legalábbis Orbán Viktor szerint”, végképp kénytelen voltam igazat adni Balázsnak. A tiszás március 15-ről ugyanott egy szó sem hangzott el.

Mi lesz, mi legyen ezzel most? Először is, harcolni úgy érdemes, hogy ha az ellenfél beletette a mozdulatba az energiát, akkor használjuk ki azt a javunkra. Ha ez mindenhol így átjön, erre lehet akár egy 2001/2002-es Kövér László-féle „köteles beszéd” narratívát építeni. A lehetőség megvan, de mint alább írom, van most ennél fontosabb is, ami ráadásul jobb támadási felületet kínál. Amit én biztos nem fogok megtenni, az annak a 23. hatványig kifejtése, hogy az ilyesmi hogy vezet a gyűlölethez, hogy a Hitler, hogy a hutuk és tuszik. Nem kell: evidencia, hogy gyűlöletkeltő, mielőbb le kell győzni, mert ez veszélyes is lehet, de a legyőzéséhez pont nem ez kell.

Ami leginkább kell hozzá, az annak a felismerése, hogy ezt azért mondja, mert fél, és mert a hallgatósága is fél, és ez ellen csepegtet nekik bátorság-cseppeket. Ha ettől az ellenfél is megijed vagy fél, annál jobb neki. De ebben elég mély félelmet látok, félelmet attól, hogy itt bizony bukni is lehet. Olyan soha nem volt még a ner alatt, hogy egy alternatív mozgalom tartósan jobb utcai jelenlétet, tartósan jobb, belső igényből és tenni akarásból származó szervezettséget mutat, mint a fidike. Joggal tarthatnak attól a lehetőségtől, hogy egy nyílt versenyben még akkor is alulmaradhatnak, ha százszoros a pénzben mért médiafölényük. Ha ezt realizáljuk, könnyebb lesz.

Már bocsánat, ha a tiszás tüntetésen már nem skandálja senki a „Nem félünk”-öt. Aki ezt skandálja (szerencsére ennek gyakorisága egy év alatt a töredékére esett), az ugyanazt vetíti ki, mint a másik szónok a poloskájával: a legbelső félelmét. Aki nem fél, nem kell ezt skandálja, mert ALAP. Viszont a „je suis áttelelt poloska” megosztások a saját félelmet mutatják, amit nem javaslok. Nem ellenkezni kell vele, hanem valami totál más akarni, mondjuk egy jobb országot (vö. Thomas Mann: Mario és a varázsló).

És még valami: ez a kommunikációs cunami totál elvitte a figyelmet Lázár tegnapi makói beszédéről, amely egy nettó EU-kilépési felszólítás volt. EZ VISZONT OLYAN TÉMA, amelyben a Tiszának bőven van támadnivalója, ahol az előre megásott árkok minimum 70-30-ban neki kedveznek – lásd Magyar Péter 12+1 konzultációs kérdéséből a kilencediket.