Sűrűsödik a helyzet Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában, miután Vucsics szerb elnök látványosan nem tud mit kezdeni a lassan fél éve tartó tüntetésekkel, a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, Milorad Dodik körül pedig egyre fogy a levegő.
Vucsics a hétvégén megüzente a tüntetőknek, hogy a "színes forradalomnak" vége, ezzel együtt pedig egy új mozgalmat hirdetett, átcsomagolandó a Moszkvába bekötött maffiakormányzását.
Ez aligha lesz elég a tüntetések megállítására, melyet a szokásos putyini narratívában értelmez: külföldi erők törnek a szerb kormány ellen. A belgrádi vezetés és a Kreml már nem is titkolja a teljes együttműködést, az orosz titkosszolgálat nyíltan segíti Vucsicsot a tüntetések akadályozásában.
Ehhez csatlakozik Milorad Dodik, aki egyre jobban feszíti a húrt Boszniában, miután a szövetségi ügyészség elrendelte a letartóztatását.
A magyar kormány az utóbbi hetekben látványosan kimutatta támogatását Vucsics felé - "a ti harcotok a mi harcunk is", mondta Orbán. Milorad Dodikot pedig a jelek szerint a TEK mentette volna ki Boszniából, ha más lehetősége nem marad.
A három politikus helyzetében több közös elem is van. Mindhárman Moszkva kliensei és mindhárman komoly bajban vannak, miután a lábuk alól kezd kicsúszni a talaj a belpolitikában.
Oroszország ezzel együtt nyeregben érezheti magát. A Trump-adminisztráció nem tud mit kezdeni a háborúval. A vámkáosz egy időre elvitte a fókuszt, de a helyzet nem oldódott meg, ez pedig egyre inkább ráég Trumpra. Az elmúlt napok nyilatkozataiból ismét az érezhető, nem az oroszokra való nyomásgyakorlással, hanem ismét az ukránok pozíciójának gyengítésével "hoznák el a békét", ami igazolja erőszakra épülő stratégiáját.
Európa a szokásos kérész életű nekibuzdulás után továbbra sem képes átvenni az amerikaiak helyét, ez pedig aligha fog változni az új német kormány felállásáig, amelynek a lehetőségei, valós szándéka és elkötelezettsége az európai biztonsági struktúra megerősítésére egyelőre ismeretlenek. Még hónapok telhetnek el, mire kialakul egy látható irány.
Ebben a helyzetben egy Bosznia felbomlását célzó orosz művelet óriási lehetőséget ad Putyin számára.
Egy csapásra megmentheti a három kliensét azzal, hogy Dodik a Szerb Köztársasággal ténylegesen is megkezdi a kiszakadást Boszniából, ami újabb fegyveres konfliktusba torkollna a Balkánon. Vucsics beavatkozhat a szerbek védelmében, a hadiállapot pedig megteremti számára a lehetőséget az elnyomás szintjének drasztikus emelésére és a tüntetések erőszakos leverésére.
A szomszédban kitörő háború, (mely Orbán szerint a miénk is lenne a szerben oldalán...) a magyar kormány kezébe is hivatkozási alapot adna arra, hogy fokozza a jogkorlátozást, akár elhalassza a választásokat.
Egy új balkáni háború Európát is rendkívül megterhelő helyzet elé állítaná, mivel az ukrán háború azonnal távoli eseménnyé válna a Balkánon feltámadó erőszak tükrében, ez pedig rendkívüli módon megnövelné Moszkva mozgásterét.
Orbánék boszniai kavarására a hírek szerint Trumpék sem reagáltak jól, Dodik pedig még mindig amerikai szankciós listán van, vagyis az USA aligha lenne boldog egy újabb európai konfliktuszóna kialakulásától. Putyin azonban joggal számíthat arra, hogy az USA ezt is olyan helyzetként kezelné, amit Európának kell megoldania, ráadásul Trump és köre eddig is nagyon fogékony volt a moszkvai narratívákra, gondolhatják úgy, hogy ezt is meg tudják magyarázni.
Moszkva számára az elérhető nyereség tehát óriási: megmenthetik a balkáni politikai klientúrájukat, újabb terhet róhatnak Európára, fokozhatják a zűrzavart, ami elviszi a fókuszt Ukrajnáról, erősíthetik a Trump-adminisztráció érzését, hogy ezzel a térséggel csak a baj van és nem érdemes rá energiát és pénzt áldozni, oldják meg a helyiek.
Nem néz ki jól.
Vučić = Vucsity (merthogy nem Vučič) - de persze ez egy apróság